Só

Általában három nagy csoportját különböztetjük meg a konyhasónak: tengeri só, kősó, szalinasó. A nevéből következik: a tengeri sót a tengervízből vagy barakkvízből állítják elő. A tengervizet az ún. sókertekben hagyják elpárologni, és a visszamaradt sóréteget összegyűjtik. A kősót sóbányákban külszíni fejtéssel termelik ki. A nagy kősódarabokat megőrlik és átszitálják. A szalinasót föld alatti sós forrásvízből a tengervízhez hasonlóan a víz elpárologtatásával állítják elő. A tengeri só más sófajtákkal ellentétben nemcsak nátriumot, hanem további ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz.

Vérünk literenként 9 gramm sót tartalmaz. A nátrium szervezetünk létfontosságú ásványi anyaga. Naponta legalább 2 gramm nátrium-kloridra van szükségünk. A nátrium fontos szerepet játszik a szervezet homeosztázisának fenntartásában. Ha a táplálékkal túl sok só kerül a szervezetbe, akkor az arra érzékenyeknél magas vérnyomás alakul ki, és megnő a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázata.

Van jód- és fluoridtartamú só: A jódozott étkezési só káliumjodidot tartalmaz, amely segíti a pajzsmirigy hormonjának, a tiroxinnak a felépülését. Ezáltal megelőzhető a golyva (strúma) kialakulása.
A sók ízében nincs jelentős különbség. A só intenzívebbé teszi az ételek ízét. A kenyérnél a kelesztési folyamatot nyújtja meg, a sajtnál pedig az érésit. Ezen kívül a só tartósít, megakadályozza az élelmiszerekben a baktériumok és a penészgombák megtelepedését.

Őseink sokáig sóval mosták a fogukat, a finomszemcsés sókristályok ugyanis jól tisztítják a fogzománcot és csillapítják a fogínyvérzést.

A sómítoszról bővebben: http://www.tenyek-tevhitek.hu/somitosz.htm